Apkallu

Az apkalluk (sumer abgal) a mezopotámiai mitológia „hét bölcse”, természetfölötti lények, áldó és védő szellemek voltak. Szobrocskáikat a padló alá temették, hogy megvédjék a házak és paloták lakóit a gonosztól. A szó a sumer abgal („nagy öreg”) kifejezésből ered. A nevek sumer eredetűek, majd akkád közvetítéssel még a görögök is idézték őket, így például Abüdénosz.