Himnusz

Tekst na mađarskom

Tekst na hrvatskom^[1]

Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

Mađarima, Bože, pruži
Izobilje, radost, sreću,
I blagoslov svoj pridruži
Kad se s dušmaninom sreću.
Godinu im podaj laku
Jer imahu zlu sudbinu,
Platili su cijenu svaku
Tog što bit će i što minu.

Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.

Precima si pomogao
Na Karpate stići prvi,
Domovinu lijepu dao
Bendeguzovoj si krvi.
Kud Dunavu, Tisi rijeci
Šum se širi valovima,
Arpadovoj hrabroj djeci
Cvast si dao na tim tlima.

Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.

U Kunsagu za nas poljem
Njihao si zrelo klasje,
Grozd tokajski s tvoje volje
Nektarom oblijevo nas je.
Ti znamenja zabi naša
Na opkope turskih horda,
Mrku vojsku Matijaša
Podnije bečka tvrđa gorda.

Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.

Al ogriješismo se, jao,
Planuše ti grudi gnjevom,
S oblaka si udarao
Gromovima nas i sijevom.
Mongolskih pljačkaša strijeli
Ti nad nama zujit pusti,
Turskog ropstva jaram cijeli
Na leđa nam još se spusti.

Hányszor zengett ajkain
Ozman vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!

Čuo pjev se pobjednika
S osmanlijskih divljih usta
Naših palih gdje vojnika
Leži kosti hrpa pusta!
I sin vlastit znaše ubit
Moju lijepu domovinu,
Ona po svom djetetu bî
Smrtna urna svome sinu!

Bújt az üldözött, s felé
Kard nyúlt barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját e hazában,
Bércre hág és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger fölette.

Progonjeni krit se htjede,
Al pećina mač na nj sprema,
I ma kamo da se djede
U domaji doma nema.
Na vrh stupi, u dol slazi,
Bol i očaj svud ga prate,
Krvav potop nogom gazi,
Nad glavom mu more vatre.

Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virul
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvák hő szeméből!

Tvrđa bješe, sad je kamen,
Lepršala radost tu je,
Sada hropac, smrtni amen
Mjesto nje se ovdje čuje.
Ah, sloboda nije sama
Procvala iz krvi mrtvih,
Suzi oko sirotama,
Mučeničkog ropstva žrtvi.

Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

Nad Mađarima se stuži,
Bože, jer taj narod strada,
Zaštitnu im ruku pruži
Na njihovu moru jada.
Godinu im podaj laku
Jer imahu zlu sudbinu,
Platili su cijenu svaku
Tog što bit će i što minu.