1956-os forradalom

1956-os forradalom
A hidegháború és az antikommunista felkelések a keleti blokkban része
A Corvin köz a forradalom és szabadságharc alatt, a Rákosi-címertől megfosztott (lyukas) zászlóval
A Corvin köz a forradalom és szabadságharc alatt, a Rákosi-címertől megfosztott (lyukas) zászlóval
Dátum1956. október 23.november 10.
HelyszínMagyar Népköztársaság
Casus belliFelkelés a szovjet elnyomás ellen
Eredményszovjet győzelem, forradalom leverése
Harcoló felek
szovjet Szovjetunió

Magyar Népköztársaság

Magyar forradalmárok
Magyar Népköztársaság
(október 28-tól)
Parancsnokok
szovjet Ny. Sz. Hruscsov
szovjet I. Sz. Konyev
szovjet I. A. Szerov
szovjet G. K. Zsukov
szovjet V. D. Szokolovszkij
Gerő Ernő
Hegedüs András
Piros László
Kádár János
Bata István
Münnich Ferenc
Apró Antal
Nagy Imre
Maléter Pál
Gimes Miklós
Losonczy Géza
Tildy Zoltán
Kovács Béla
Dudás József
Szilágyi József
Szabó János
Iván Kovács László
Kopácsi Sándor
Király Béla
Pongrátz Gergely
Egységek
Szovjet Fegyveres Erők
szovjet KGB
ÁVH
Magyar Néphadsereg
Fegyveres polgárok
Tüntetők
Haderők
31 550 fő
1130 harckocsi
ismeretlen
Veszteségek
722 halott
1540 sebesült
kb. 2500–3000 halott,
20 000 sebesült
(229 civilt kivégeztek később a megtorlások során)[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz 1956-os forradalom témájú médiaállományokat.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc, vagy az 1956-os népfelkelés Magyarország népének a sztálinista terror elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca,[2][3] amely a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. A budapesti diákoknak az egyetemekről kiinduló békés tüntetésével kezdődött 1956. október 23-án, és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával fejeződött be Csepelen november 11-én.[4]

Az október 23-i budapesti tömegtüntetés a kommunista pártvezetés ellenséges reakciója és a fegyvertelen tömegre leadott véres sortűz következtében még aznap éjjel fegyveres felkeléssé nőtt, amely október 30-án a pártház elfoglalásával végül győzött.[5] Ez a kormány bukásához, a szovjet csapatok visszavonulásához, majd a többpártrendszer visszaállításához és az ország demokratikus átalakulásának megkezdéséhez vezetett. November első napjaiban az új kormány megkezdte a tárgyalásokat a Szovjetunióval a szovjet csapatok teljes kivonásáról, a Varsói Szerződésből való kilépésről és az ország semlegességéről. A szovjet politikai vezetés azonban a kezdeti hajlandóság után meggondolta magát, és miután számíthatott arra, hogy a nyugati nagyhatalmak nem nyújtanak a magyar kormánynak segítséget, november 4-én hajnalban a szovjet csapatok hadüzenet nélküli háborút indítottak Magyarország ellen. A honvédségi laktanyák, repülőterek a Szovjet Hadsereg egységeinek gyűrűjébe kerültek.[6] Az aránytalanul nagy túlerővel szemben egyedül maradt ország több napon át folytatott hősi forradalma így végül elbukott.

A harcokban a titkosítás alól 1993-ban feloldott statisztikai adatok szerint 2652 magyar és 720 szovjet állampolgár esett el.[7] A forradalom következményeként hozzávetőleg 176 ezer,[8] más adatok alapján mintegy 200 ezer magyar hagyta el az országot, túlnyomó többségük Ausztria felé menekülve[9] (egy részük azonban nemsokára visszatért).

1957 januárjától a forradalom résztvevőit tömegesen börtönözték be, majd sokukat kivégezték. A brutális megtorlást[10] és a magyar nép elnyomását az ENSZ és a világ közvéleménye egyaránt elítélte.

A forradalom leverését követő évtizedekben az 1956-os eseményeket a pártállami hatalom ellenforradalomnak bélyegezte és elítélte, de a rendszerváltás során megváltozott az események hivatalos értékelése. 1989. október 23. óta ez a jeles nap kettős nemzeti ünnep Magyarországon: az 1956-os forradalom kitörésének napja és a Magyar Köztársaság 1989-es kikiáltásának napja, melyet az 1990. évi XXVIII. törvény iktatott a nemzeti ünnepek sorába.[11] Az 1956-os események meghatározó szerepét a 2011-ben elfogadott Alaptörvény preambuluma is hangsúlyozza.[12]

  1. Beszélő Online – Az 1956-os magyar forradalmat követő politikai megtorlás áldozatainak hiteles névsora
  2. Az 1956-os forradalom és szabadságharc Archiválva 2016. március 1-i dátummal a Wayback Machine-ben, erettsegizz.com
  3. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc követelései és programja , mek.oszk.hu
  4. Krónika 1956. Főszerk.: Izsák Lajos. Szerk.: Stemler Gyula. Kossuth Kiadó – Tekintet Alapítvány, Bp., 2006. 174. o.
  5. Október 30.: Győzött a forradalom, ÁVH-sokat végeztek ki az utcán
  6. 1956. november 4. | A szovjet hadsereg inváziót indít a magyar forradalom leverésére
  7. A sebesültek száma magyar oldalon 19 226, míg szovjet oldalon 1540 fő volt.
  8. Az 1956-os kivándorlás népességi hatásai, ksh.hu
  9. Soós Katalin: 1956-os magyar menekültek a statisztikai adatok tükrében Archiválva 2013. június 27-i dátummal a Wayback Machine-ben, natarch.hu
  10. A forradalom és szabadságharccal összefüggésben életét vesztett személyekadatai (a megtorlás áldozatai külön táblázatban) Archiválva 2016. november 3-i dátummal a Wayback Machine-ben, bp18.hu
  11. 1990. évi XXVIII. törvény az 1956 októberi forradalom jelentőségének törvénybe iktatásáról Archiválva 2014. október 6-i dátummal a Wayback Machine-ben – 1000ev.hu
  12. Magyarország Alaptörvénye. [2012. október 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 23.)

From Wikipedia, the free encyclopedia · View on Wikipedia

Developed by Tubidy