Alkoholok

Ez a szócikk a vegyületcsoportról szól. A közbeszédben az „alkohol” szó általában az etanolra utal, vagy az etanolt tartalmazó alkoholos italokra.

Az alkoholok egy vagy több hidroxilcsoportot (-OH) tartalmazó szerves vegyületek. Az alkoholokban a hidroxilcsoport telített szénhidrogénhez kapcsolódik. Általános képletük: R-OH.

Az alkohol elnevezés az arab al-kuḥl (الكحل) szóból származik, eredeti jelentése finom antimon-szulfid por. Ezt használták az egyiptomi nők szemöldökfestésre, és a jó minőségű festékben nem voltak kitapintható szemcsék. Később a szó átvitt értelemben a „nem tapintható” jelentést kapta. Ilyenek az alkoholt tartalmazó italok, amelyekben nem lehet kitapintani a „lényeget”.^[1] Az alkohol vegyületeket sokféle néven nevezték magyar nyelven. A legrégibb magyar neve az égett bor volt, amely egyik nyersanyagára, a borra mutatott, de nevezték még boralék, borláng, borlél, borlelke, borer, borspiritus, borszesz néven is. Később a bor és szesz szavak összeforrtak, és alkohol értelmet kaptak. Az alcohol vini (a bor párlata) kifejezést a 16. században Paracelsus alkotta meg és abból állandósult az alkohol szó mai jelentése.^[2][3][4][5]

Szerkezete

Az alkoholok nevénél néha látható egy szám, valahogy így: 2-butanol. Ez a szám azt jelenti, hogy hányadik szénatomhoz kapcsolódik a hidroxilcsoport. az alkohol szerkezet lehet R-OH, R2-OH, végül pedig R3-OH.

1. ↑ Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 13. o. ISBN 963 8334 96 7  
2. ↑ Magyar etimológiai szótár Alkohol, arcanum.hu
3. ↑ SZATHMÁRY LÁSZLÓ (1880–1944): AZ ALKOHOL NEVEIRŐL
4. ↑ A magyar nyelv szótára – Czuczor–Fogarasi BORLANG, arcanum.hu
5. ↑ Mannó Alajos : Orvos-gyógyszerészi vegytan