Analfabetizmus

Ez a szócikk feltüntet forrásokat, de azonosíthatatlan, hol használták fel őket a szövegben. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts lábjegyzetekkel ellátni az állításokat! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye

Az analfabetizmus az írástudás hiányát jelenti, azt, hogy a felnőtt egyén nagyon rosszul, vagy egyáltalán nem tud se írni, se olvasni. Illiterációnak is nevezhetjük a jelenséget, különösen azokkal a nyelvekkel kapcsolatban, amelyeket nem alfabetikus írással írnak.

Egy társadalomban az írás és az olvasás elterjedésének folyamata az alfabetizáció. Vannak olyan közösségek (például természeti népek), amelyek nem ismerik az írást; ezeknek a tagjai nem tekinthetők analfabétának.

Azokban az országokban, ahol kevés figyelmet fordítanak, vagy fordítottak a nők oktatására, lényegesen több nő analfabéta, mint férfi. A fejlett írásbeliséggel rendelkező országokban is sok gondot okoz az alapvetőnek számító írás-, és olvasástudás hiánya, ami megmutatkozik a munkanélküliségben és a bűnözésben is. Összesen egy kicsit kevesebb mint egymilliárd felnőtt nincs ennek a fontos képességnek a birtokában.^[1] Helyzetük nem magyarázható értelmi fogyatékossággal, diszlexiával, vagy diszgráfiával.

Magyarországon arányukat 1-2%-ra becslik. A becslést a népszámlálások iskolázottsági adataira alapozzák; aki legfeljebb egy osztályt végzett, azt közéjük számítják. Ez egy folyamatosan újratermelődő réteg.^[2]

Habár egy írástudó társadalomban az analfabetizmusnak olyan súlyú következményei vannak, mint egy fogyatékosságnak, mégsem tekinthető annak, mivel jellemzően az analfabéták is megtaníthatók (lennének) az írásra és az olvasásra. Még az értelmi fogyatékosok és speciális módszerekkel a diszlexiások is jó olvasókká és írókká válhatnak.

1. ↑ Majdnem egymilliárd
2. ↑ Cigányok analfabetizmusa