Az atomenergia a magreakció kontrollált felhasználása munka, hő és elektromosság formájú energia létrehozásának céljából. Az atomenergia egy irányított láncreakció után keletkezik és hőt hoz létre. Ezt a hőt a víz felforralására, gőz előállítására vagy egy gőzturbina meghajtására használják. Az első energiatermelést végző atomreaktor a grafit moderátoros Fermi-féle reaktor volt (a felszabaduló energiát csak mérték). A reaktort 1942. december 2-án indították el, és csak néhány percig működött, mivel csak a teóriák ellenőrzésére szolgált. A reaktor teljesítménye kb. 200 W lehetett.[2] A későbbiekben az ilyen típusú erőműveket az instabil működés ("pozitív üregtényező") miatt az Egyesült Államokban csak plutónium előállítására használták (Windscale). A Szovjetunióban a jobb hatásfok, illetve "egyszerűbb felépítés" miatt elektromos energia termelésre is szívesen használták (Csernobil). A pozitív üregtényező tényét az Amerikában működő tudósok már az 1950-es években ismerték (Teller Ede), azonban ezt az információt hadititokként kezelték (egyes elemzések szerint ez is hozzájárult a csernobili tragédiához). A nyomott-vizes reaktorok jelentősen stabilabbak (például a paksi atomerőmű), ugyanakkor ezek sem mentesek a balesetektől (Three Mile Island atomerőmű). Az új generációs "passzív biztonságú" reaktorok új távlatokat jelenthetnek a biztonság és a hatásfok területén.[3]
Az Egyesült Államokban az atomenergia használatát támogatók ügyüket a minnesotai szenátus elé terjesztették.[4]