Blues-rock

A blues-rock egy hibrid zenei műfaj, kombinálva a bluesos improvizációval és a tizenkét-ütemes blues-zal, kiteljesülve a boogie jamekkel és a rock and roll stílussal. Főleg elektromos gitáron, basszusgitáron és dobon játsszák a blues-rockot. Általában az elektromos gitárt egy csöves erősítőn keresztül betorzítva szólaltatják meg.

Az 1960-as években kezdett el fejlődni ez a műfaj Angliában és az Amerikai Egyesült Államokban, amit zenei kritikusok a következőképpen illettek: „rhythm 'n' blues fehér európai zenészektől”. Az olyan angliai együttesek, mint például a Led Zeppelin, a The Animals, a Cream és a The Rolling Stones az olyan idősebb amerikai blues zenészektől tanultak, mint például Howlin’ Wolf, Jimmy Reed és Muddy Waters.^[3] A korai blues zenekarok megpróbáltak hosszú, zavaros dzsesszes improvizációkat játszani, de az 1970-es évektől kezdve ez megváltozott és a blues-rock műfaj még keményebb és riff-alapúbb lett.^[3] A korai '70-es évektől a blues-rock és a hard rock közötti határvonal egyre jobban elhalványult, ahogyan a zenekarok elkezdtek rock stílusú lemezeket felvenni. Az 1980-as és az 1990-es években a blues-rock zenekarok visszatértek a bluesos gyökerekhez és néhány ilyen előadó, mint például a The Fabulous Thunderbirds és Stevie Ray Vaughan igazi rocksztárságban csillogtak.^[3]

1. ↑ Weinstein, Deena. Heavy Metal: The Music and its Culture. DaCapo, 2000. ISBN 0-306-80970-2, pg. 14.
2. ↑ Ian Christe. Sound of the Beast. Allison & Busby, 1. o.. ISBN 0749083514 
3. ↑ ^{a b c} "Blues-rock," Allmusic.com (Accessed September 29 2006), (http://allmusic.com/cg/amg.dll?p=amg&sql=77:50 Archiválva 2011. június 28-i dátummal a Wayback Machine-ben)