Brit nyelv | |
Beszélik | 0 (kihalt) |
Nyelvcsalád | indoeurópai nyelvcsalád kelta nyelvek szigeti kelta nyelvek brit nyelvek |
A brit nyelv (walesiül: Brythoneg) egykor Britanniában és Bretagne-ban beszélt szigeti kelta nyelv. Elődje a proto-kelta nyelv, egy feltételezett ősnyelv, mely az i. e. 1. évezred első felére önálló dialektusokra, nyelvekre oszlott.[1][2][3][4] A pikt nyelv valószínűleg testvérnyelve vagy leszármazottja volt.[5][6][7]
A korai és modern walesi nyelvből kimutatható, hogy a brit nyelvet a római korban jelentősen befolyásolta a latin nyelv, különösen a valláshoz, a kereszténységhez kapcsolódó fogalmak terén. [8] A 6. századra a nyelv hamar felbomlott az újbrit nyelvekre: a walesi, a kumber, a korni, a breton, valamint elképzelések szerint a pikt nyelvre.
A következő három évszázad során a brit nyelvet Skócia nagy részén a skót gael nyelv, a mai Angliában és Skóciának a Forth-torkolattól délre lévő részén az óangol nyelv váltotta fel – melyből a modern angol és a scots nyelv származnak.[9] A kumber nyelv a 12. században kihalt,[9] délnyugaton a korni nyelv valószínűleg a 18. században halt ki, de azóta ismét élő nyelv lett.[10][a] O'Rahilly történeti modellje szerint Írországban a brit nyelv a gael nyelvek megjelenése előtt volt, de ezt nem támogatják széles körben.[12] Csak a walesit és a bretont beszélték máig folyamatosan.
Forráshivatkozás-hiba: <ref>
címkék léteznek a(z) „lower-alpha” csoporthoz, de nincs hozzá <references group="lower-alpha"/>