Charles de Gaulle | |
Franciaország elnöke Andorra társhercege | |
Hivatali idő 1959. január 8. – 1969. április 28. | |
Előd | René Coty |
Utód | Georges Pompidou vagy Alain Poher (interim) |
Hivatali idő 1944 – 1946 | |
Katonai pályafutása | |
Csatái |
|
Született | 1890. november 22. Lille |
Elhunyt | 1970. november 9. (79 évesen) Colombey-les-Deux-Églises |
Sírhely | grave of Charles de Gaulle |
Párt | UDR |
Szülei | Jeanne Maillot Henri de Gaulle |
Házastársa | Yvonne de Gaulle |
Gyermekei |
|
Foglalkozás |
|
Iskolái |
|
Halál oka | aneurizma |
Vallás | Római katolikus |
Díjak |
|
Charles de Gaulle aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles de Gaulle témájú médiaállományokat. |
Charles André Joseph Marie de Gaulle ( meghallgatás) (Lille, 1890. november 22. – Colombey-les-Deux-Églises, 1970. november 9.) francia tábornok, államférfi, az Ötödik Francia Köztársaság 1. elnöke. A második világháborúban a francia nemzeti függetlenség feltétlen híveként szervezte és irányította a francia ellenállási mozgalmat. Személyisége a szabad Franciaországot szimbolizálta. A háború után alkotmányos reformot, a nemzeti érzelmeket hangsúlyozó erős államot teremtett Franciaországban.
Az Ötödik Köztársaság megalapítója, és első közvetlenül választott elnöke volt 1962-től.[1] Kormányzati ciklusa alatt függetlenedett Algéria és számos egyéb francia gyarmat Franciaországtól. Erre az időszakra estek az országszerte kialakuló diáklázadások és a tömegsztrájkok. Nagy hatású szónok volt, s nagyszerű memoárokat írt a francia ellenállási mozgalomról. Az 1969. április 27-i népszavazás eredményeként másnap lemondott elnöki tisztségéről és visszavonult vidéki házába.
Franciaországban „Le Général” (A Tábornok) becenéven volt közismert.