Csaba

Ez a szócikk a személynévről szól. Hasonló címmel lásd még: Csaba (egyértelműsítő lap).

A Csaba^[1] régi magyar személynév. Egyes források szerint török eredetű lehet, és a jelentése: pásztor, kóborló,^[2][3] újabban az ajándék^[4] jelentése is felmerült. A név felbukkan a kora középkori eredetű magyar mondavilágban is, Csaba királyfi alakjában, akit Attila fiaként tart számon a hagyomány. A nevet a 19. században fedezték fel újra, Vörösmarty Mihály és Arany János művei nyomán lett népszerű.^[4] Egyes kutatók – és az általános iskolai tankönyvek – szerint a csaba szó megegyezik a hun eredetű csobán méltóságnévvel.^[5]

A mai török nyelvben a çaba és caba (ejtsd csaba és dzsaba) szavak poliszemantikusak, jelentéseik bármelyike megfelelne a mondabeli királyfi nevének: erőfeszítés, törekvés, szándék, küzdelem, támadás, szorgalom, bátorság, lelkierő, fáradhatatlanság.

1. ↑ A Nyelvtudományi Intézet által anyakönyvezhetőnek minősített név
2. ↑ Fercsik-Raátz, 86. old.
3. ↑ Ladó, 1990, 146. old.
4. ↑ ^{a b} Ladó-Bíró, 44. old.
5. ↑ Még egyszer Csaba királyfiról, a székelyek vezéréről ng.hu (Hozzáférés ideje: 2019. február 7.)