Francia mondattan

Ez a szócikk a francia nyelv mondattanát mutatja be vázlatosan, a francia mondat szerkezeteinek jellegzetességeit hangsúlyozva ki összehasonlításban a magyar mondat szerkezeteivel.

A szónál nagyobb és a mondatnál kisebb nyelvi egységben, a szószerkezetben, ha az főnévi, ennek determinánsaira vonatkozóan az jellemző a franciára, hogy csak egyszerre egy használható névelőből (határozatlan, határozott, anyag-, birtokos vagy mutató), és a kérdő determináns is kizár más determinánst. Csak számnévi determinánssal és bizonyos határozatlan determinánsokkal együtt használható névelő. Összetett kérdés továbbá az, hogy a főnév mikor nem kap névelőt.

A jelzős főnévi csoporttal kapcsolatban összetett kérdés a melléknévi jelző helye a főnévhez viszonyítva és több egyazon főnév jelzőinek esetén ezek helye a főnévhez és egymáshoz viszonyítva.

Az egyszerű mondat tekintetében nincs lényeges különbség a francia és a magyar között a mondattani elemzésben, attól függetlenül, hogy a két nyelv grammatikáiban egyes mondatrészeket különbözően értelmeznek. Ellenben lényeges különbségek vannak abban, hogy milyen módszerekkel (szórend, prozódia, mondatszerkezetek) fejezik ki a topikot és a predikátumot, valamint hogyan emelik ki a mondat egyik vagy másik részét.

A francia kérdő mondatot illetően is vannak jellegzetességek, ugyanis a mondatrész jellegétől függ, hogy a rá vonatkozó kerdes hány szerkezete alkalmazható. Lehet szó egyről, kettőről, háromról vagy négyről. Az eldöntendő kérdésnek is három szerkesztési módja van.

A francia tagadó mondatra az jellemző, hogy a sztenderd nyelvváltozatban csaknem mindig a ne fő tagadószóval és legalább még egy tagadószóval kell szerkeszteni.

A francia mellérendelő összetett mondatok és a magyar megfelelőik között nincs lényeges különbség, viszont annál inkább van az alárendelő összetett mondatok tekintetében. Ezek főleg a mellékmondat állítmányának igemódjára vonatkoznak, de az igeidejére is, mivel a franciában sokkal több igeidő van, és az igeidő-egyeztetés kötöttebb, mint a magyarban.

További különbségek vannak a két nyelv között abban, hogy mikor fejezik ki az alárendelt cselekvést, történést, állapotot vagy létezést^[1] igével, és mikor főnévi igenévvel.

1. ↑ A továbbiakban ezekre csak a „cselekvés” terminust használjuk.