Georges Pompidou

Georges Pompidou
Franciaország 19. elnöke Andorra társhercege
Hivatali idő 1969. június 20. – 1974. április 2.
Előd	Charles de Gaulle
Utód	Valéry Giscard d’Estaing
Franciaország 2. miniszterelnöke
Hivatali idő 1962. április 14. – 1968. július 10.
Előd	Michel Debré
Utód	Maurice Couve de Murville
Katonai pályafutása
Csatái	második világháború
Született	1911. július 5. Montboudif, Cantal
Elhunyt	1974. április 2. (62 évesen) Párizs
Sírhely	Orvilliers
Párt	UNR, UDR
Szülei	Léon Pompidou
Házastársa	Claude Cahour
Gyermekei	Alain Pompidou
Foglalkozás	klasszika filológia tanára, politikus
Iskolái	Lycée Louis-le-Grand École normale supérieure Párizsi Politikai Tanulmányok Intézete Lycée Pierre-de-Fermat
Halál oka	leukémia limfóma
Vallás	római katolikus
Díjak	a francia Becsületrend nagykeresztje Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének nagykeresztje Francia Köztársaság Becsületrendjének nagymestere Concours général (1927) Knight Grand Cross with Collar of the Order of Merit of the Italian Republic a francia Becsületrend tisztje a francia Becsületrend lovagja Grand Cross of the Order of Polonia Restituta
Georges Pompidou aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Georges Pompidou témájú médiaállományokat.

Georges Pompidou (Montboudif (Cantal), 1911. július 5. – Párizs, 1974. április 2.) Franciaországban az V. Köztársaság második közvetlenül választott köztársasági elnöke 1969. június 20-ától haláláig.

Charles de Gaulle köztársasági elnök állítólag „írástudó” embert keresett a miniszterelnöki posztra, így esett rá a választása. Pompidou irodalomtanárból lett előbb banktisztviselő, majd 1962-1968-ig miniszterelnök. A hatvanas években már őt tekintették az elnöki funkció örökösének (le dauphin du président). Az 1968 májusi franciaországi zavargások idején neki sikerült új irányba kormányozni az V. Köztársaság hajóját.

Pompidout hét évre választották elnöknek, ez a szisztéma de Gaulle 1962-es megválasztásától 2000-ig tartott, azóta már csak öt évre szól a közvetlen népszavazással megválasztott elnök mandátuma. Pompidou nem tudta elnöki idejét kitölteni, mert nyirokrákban szenvedett, melyet korai halála követett 62 éves korában. Ő hősiesen ellátta teendőit a lehetséges utolsó pillanatig, a közvélemény előtt titkolták betegségét, persze kiszivárgott a hír, s a franciák még jobban tisztelték helytállásáért. Pompidou betegsége kapcsán merült fel, hogy vajon a köztársasági elnök betegsége közügy-e vagy magánügy, köteles-e róla tájékoztatni a közvéleményt vagy sem.

A párizsiaknak nagy gonddal terveztette high-tech stílusban a nagy Kulturális Központot, már elkezdték építeni elnöksége idején, 1971-ben, de majd csak halála után 1977 december 31-én nyitották meg, amelyet azonnal róla neveztek el, a franciák ma is Pompidou-palota néven emlegetik a Georges Pompidou Központot. A francia elnököknél szokásban van, hogy egy-egy modern középülettel vagy akár egy egész negyed újjáépítésével gyarapítják fővárosukat.