Haiku

Ez a szócikk a japán versformáról szól. Hasonló címmel lásd még: Haiku (operációs rendszer).

A haiku (俳句; Hepburn: haiku^?), avagy haikai a japán költészet egyik jellegzetes versformája, amely Macuo Basó által a 17. században jelent meg Japánban. Ez a fajta költészeti forma nem csupán a japán irodalomban, hanem a 20. század elejétől a világirodalomban is nagy népszerűségnek örvend. A ma használatos elnevezését 19. század végén kapta Masaoka Sikitől, azelőtt hokkunak hívták ezt a versformát.

A szó jelentése: haiku (俳= hai = színész, 句 = ku = mondat, vers), és a haikai (俳 = hai = színész, 諧= kai = harmónia, rend).

A haiku rendkívül szigorú, alakilag kötött verselés, melyet ebben a formájában egyetlen más nyelvre sem lehet tökéletesen átültetni vagy újrakölteni.^[1] Nagyon erős zeneiség jellemzi, részben a szimmetrikus forma ritmusa, részben a magán- és mássalhangzók hangulati értéke miatt, amelyekre a vers rövidsége miatt a befogadó is nagyobb figyelemmel van.

A dentó haikunak, azaz a hagyományos haikunak összesen három követelménynek kell megfelelnie:

• A haiku 17 morából, (magyarban: szótagból) épül fel. A hagyományos régi japán haiku egy sorba íródik, a modern haiku (現代俳句; gendai haiku) három sorból áll. A sorok és moraszámok felépítése: első sor 5, második sor 7, és a harmadik sor szintén 5 morából áll. Az első és az ötödik szótag a hangsúlyos (fordításnál figyelni kell rá, hogy ne legyen névelő a sor elején, mivel az a magyarban hangsúlytalan).
• Szerepelnie kell benne kigónak, azaz évszakszónak.
• A haiku csattanóval záródik.

A haikuban nagyon ritkán találunk sorvégi rímet, mely a magyar verselésben megszokott. Többnyire belső rímet, azaz alliterációt fedezünk fel az eredeti japán művekben, ezáltal téve dallamosabbá az adott verset. (Az összecsengő sorvégek legtöbbször csak a fordítók leleményei).

A haiku nemcsak versforma, hanem egyben műfaj is. Ebben a formában íródnak a szenrjúk (tréfás alkalmi versek), vagy a dzsiszeiek (halál előtti búcsúversek) is, ezek azonban nem tartoznak a haiku műfajába.

1. ↑ Szenti Tibor: Haiku olvasva: 2014. május 13.