Harmonika

Harmonika

Más nyelveken
angol: accordion
francia: accordéon
német: Akkordeon
olasz: fisarmonica
Besorolás
aerofon
billentyűs
Sachs–Hornbostel-féle osztályozás
  • 412.132
  • 412.132-62-8
Feltalálás ideje1829
Hangoláskromatikus, diatonikus
Hangminta
Hangszerjátékosharmonikás
A Wikimédia Commons tartalmaz Harmonika témájú médiaállományokat.

A harmonika hordozható, többszólamú játékra alkalmas, átcsapó nyelves, fújtatós hangszer.[1] Az aerofon hangszerek családjába tartozik. A szabad nyelvsípokba a harmonika közepén található lamellás kialakítású légszekrény húzásával és tolásával lehet levegőt juttatni. Hogy mely sípba jusson levegő, az – a harmonika típusától függően – gombokkal vagy billentyűkkel szabályozható. Megszólaltatásához és a helyes hangszerkezeléshez egyaránt szükség van a teljes felsőtest, a karok és ujjak összehangolt mozgására.

A hangszer széles körben elterjedt a világon, számos ország és nép kultúrájában megjelenik. A harmonikán közel minden zenei műfaj bemutatható, a klasszikustól a dzsesszen át a modern popig. A modern harmonika három fő részből épül fel, a sípokat és a mechanikát tartalmazó két oldalsó részből és az általuk közrefogott légszekrényből. A mai harmonikák bal oldala kivétel nélkül a basszus számára szolgál, míg a jobb oldalt a melódia játszására alakították ki. A két szélső elem tartalmazza a gombokat és/vagy billentyűket, amelyek a mechanika segítségével végzik a sípok nyitását-zárását. A legtöbb harmonikát úgy alakítják ki, hogy képesek legyenek a bal oldalon akkordok megszólaltatására egyetlen gomb lenyomásával is (dúr, moll, dúr-szeptim, szűkített akkordok), ezen kívül lehetőség van szóló hangok játszására is. A különböző hangmagasságú sípsorok megválasztásával és azok hangolásával egyedi – vagy akár más hangszerekre emlékeztető – hangszínek szólaltathatóak meg. Ezeket a hangszíneket a regiszterváltókkal kapcsolhatjuk, amik kiválasztják a különböző sípkombinációkat. A zenei sokféleség miatt, a harmonika különböző formájú, kialakítású, egyedi hangzásvilágú lehet.

„Előkelő a családfája, Az orgona unokája. Szívderítő, szép muzsika Marnitz tangóharmonika. (Sz. K.)[2]

  1. Brockhaus-Riemann: Zenei lexikon
  2. Reklámversike, in: Tangóharmonika Híradó, 1939/aug., 9. old.

From Wikipedia, the free encyclopedia · View on Wikipedia

Developed by Tubidy