Hettita Birodalom

Ebben a szócikkben a hettita nyelv hangzói az ÓKTCh. útmutatása alapján magyar ejtés szerint szerepelnek.

A cikk ékírásos karaktereket tartalmaz. Speciális támogatás nélkül az ékjelek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll.

Hettita Királyság 𒆳𒌷𒄩𒀜𒋾
KUR URUḫa-at-ti i. e. 17. század körül – i. e. 12. század (i. e. 717)
A Hettita Birodalom címere
A hettiták törzsterülete és a birodalom legnagyobb kiterjedése
Általános adatok
Fővárosa	Hattuszasz
Hivatalos nyelvek	palai, neszai, minyai, luvi
Vallás	hettita mitológia
Államvallás	többistenhit
Kormányzat
Államforma	monarchia
Uralkodó	rabâʾum, tabarnasz (király)
Államfő-helyettes	rabi simmiltim, GAL.MEŠEDI
Elődállam Utódállam ←   → ←   → ←   → ←   → ←

A Hettita Birodalom (hettita 𒆳𒌷𒄩𒀜𒋾 vagy 𒆳𒌷𒄩𒀀𒋾 KUR ^URUḫa-a/at-ti) az i. e. 2. évezred jelentős anatóliai nagyhatalma volt, az indoeurópainak tartott hettiták állama. Legnagyobb kiterjedése idején uralma Anatólia nagy részén kívül kiterjedt Szíria, Kánaán és Mezopotámia egy részére is. A birodalomnak több virágzó és hanyatló időszaka volt, végül i. e. 1200–1190 körül a tengeri népek támadásai és belső problémáinak következtében összeomlott. Évszázadokig létező hettita utódállamokat hagyott maga után, az újhettita királyságokat, amelyek egészen az i. e. 8. század legvégéig fenntartották a hettita államiságot, kultúrát és nyelvet.

A Hettita Birodalom jelentős szerepet játszott a későbbi anatóliai népek etnogenezisében, így a görögökében is. Kulturális hatása szinte felmérhetetlen abból a szempontból, hogy kapcsolatot jelent az i. e. 3. évezred ókori közel-keleti népei és az i. e. 1. évezred mediterrán népeinek kultúrája között. Felvevő, megtartó és átadó szerepet játszott. Az építészetben a fellegvárak, palotakomplexumok terjedtek Mezopotámiából nyugat felé. A hettita mitológiai elemei megjelennek a nyugatabbra eső, későbbi népeknél. A haditechnikában a görög kardtípusok első megjelenései, a félelmetes hettita harci szekér említendő.^[1] Mindemellett jelentős hettita eredetű nyelvelemek is átkerültek a görögbe, majd – valószínűleg etruszk és görög együttes közvetítéssel – a latinba.

1. ↑ Ókor IX, i. m. 3-10. o.