K-pop

Ebben a szócikkben a koreai nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.

K-pop
Stíluseredet	pop, electropop, elektronikus zene, hiphop, rock, R&B
Kulturális eredet	Dél-Korea
Hangszerek	dobgép, dobok, basszusgitár, zongora, gitár, elektromos gitár, vonósok, fúvósok, szintetizátor, sampler, sequencer, vocoder, autotune
Népszerűség	főképp Ázsia, Európában és Amerikában szubkultúra jellegű
Leszármazott stílusok
Q-pop

A K-pop (케이팝, 가요, kajo) vagy koreai popzene többek között elektronikus, hiphop, pop, rock és R&B alapokon nyugszik és különálló zenei műfajként tartják számon.^[3][4][5][6]

A koreai popzene alapjai az 1920-as évek trot műfajára vezethetőek vissza, ezeket a dalokat a japán enkadalok befolyásolták. A második világháborút követően elkezdett megnőni az amerikai kultúra befolyása Koreában, ami a populáris zenére is kihatott. Az 1970-es évek hippi-kultúráját, valamint az 1980-as évekbeli balladák korszakát 1992-ben éles fordulópont követte, ekkor jelent meg a Seo Taiji & Boys nevű együttes, akik új alapokra helyezték a koreai popzenét, megalkotva a mainstream popdalok sikerformátumát.

A saját szokásrendszerével, különleges módon strukturált rajongótáborával és egyedi gyakornoki rendszerével külön szubkultúrát alkotó K-popot az úgynevezett idolegyüttesek (azaz fiú- és lányegyüttesek) dominálják, mint a BTS, a Super Junior, a SHINee, a Stray Kids, az EXO, a Mamamoo, a Blackpink, a Red Velvet, a Twice, de számos sikeres szólóelőadó is létezik, mint például PSY, Rain, BoA, IU, Jessi, Hyuna vagy Taemin. A K-pop-ipart a kiadóként is funkcionáló ügynökségek irányítják, melyek közül piaci részesedés tekintetében a legnagyobbak az S.M. Entertainment, a YG Entertainment, a JYP Entertainment és a Hybe Corporation. A K-pop hatással van az ázsiai divatra, több előadó is divatikonnak számít.

A K-pop Ázsiában a legnépszerűbb, különösen Japánban, de a koreai hullám keretén belül, főképp az internetes megosztási lehetőségeknek és a cégek marketing-stratégiáinak köszönhetően a K-pop-előadók a világ többi részén is népes rajongótáborral bírnak. 2022-ben Japán mellett Kína és az Egyesült Államok volt a K-pop legnagyobb felvevőpiaca; ebben az évben minden korábbi exportrekordot megdöntött a műfaj. Európai és amerikai dalszerzők illetve producerek (például Quincy Jones, will.i.am, Ludacris és Swizz Beatz) is felfigyeltek a koreai popzenére és írnak dalokat K-pop-előadóknak.

A K-pop leggyakoribb kritikája, hogy az előadókat „futószalagon gyártják”, a dalok többsége egynyári sláger, a dalszövegek felszínesek és az egész iparág túlzottan profitorientált, ami többször együtt jár azzal is, hogy az előadókkal méltánytalan szerződéseket kötnek a kiadók.

1. ↑ Lee Dong-hyun and Sung So-young. „Super group Super Junior says it's here to stay”, Korea Joongang Daily, 2010. június 3., 1. oldal. [2012. április 5-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. november 21.) 
2. ↑ K-Pop band Super Junior to hold concert in Manila. ABS-CBN News, 2010. február 22. [2012. augusztus 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 14.)
3. ↑ YouTube Opens K-Pop Section. The Chosun Ilbo, 2011. december 16. [2012. március 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 4.)
4. ↑ K-pop "groupie" has his ticket. Bangkok Post, 2012. február 7. (Hozzáférés: 2012. április 4.)
5. ↑ K-Pop's official debut. Ministry of Culture, Sports and Tourism, Republic of Korea, 2012. február 24. (Hozzáférés: 2012. április 4.)
6. ↑ South Korea's K-pop craze lures fans and makes profits. BBC, 2011. április 26. [2012. március 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 4.)