Kim Ir Szen (김일성, ) | |
Hivatalos posztumusz portréja | |
A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság örökös elnöke | |
Hivatalban Hivatalba lépés: 1998. szeptember 5. | |
A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság vezetője | |
Hivatali idő 1948. szeptember 9. – 1993. április 9. | |
Előd | új tisztség |
Utód | Kim Dzsongil ( ) |
A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság elnöke | |
Hivatali idő 1972. december 28. – 1994. július 8. | |
Előd | új tisztség |
Utód | tisztség eltörölve |
A Koreai Munkapárt főtitkára | |
Hivatali idő 1966. október 5. – 1994. július 8. | |
Előd | önmaga (a KMP KB elnökeként) |
Utód | Kim Dzsongil ( ) |
A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1948. szeptember 9. – 1972. december 28. | |
Előd | új tisztség |
Utód | Kim Il |
A Koreai Munkapárt Központi Bizottságának elnöke | |
Hivatali idő 1949. június 30. – 1966. október 5. | |
Előd | új tisztség |
Utód | önmaga (a KMP főtitkáraként) |
Katonai pályafutása | |
Csatái |
|
Születési név | Kim Szongdzsu (김성주, ) |
Született | 1912. április 15. Mangjongde ( ), Gyarmati Korea |
Elhunyt | 1994. július 8. (82 évesen) Phenjan, Észak-Korea |
Sírhely | Kumsusan Palace of the Sun |
Párt | Koreai Munkapárt |
Szülei | Kang Banszok Kim Hjongdzsik |
Házastársa | Kim Dzsongszuk ( ) (1941–1949) Kim Szonge ( ) (1952–1994) |
Gyermekei |
|
Foglalkozás | politikus |
Iskolái | Jilin Yuwen High School[1] |
Halál oka | szívinfarktus |
Vallás | ateista |
Díjak |
|
Kim Ir Szen (김일성, ) aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kim Ir Szen (김일성, ) témájú médiaállományokat. |
Kim Ir Szen (hangul: 김일성, szoros átírásban: Kim Ilszong, handzsa: 金日成, RR: Kim Il-sung ; oroszul: Ким Ир Сен, születési nevén: Kim Szongdzsu (hangul: 김성주, handzsa: 金成柱, RR: Kim Song-ju ) IPA: /kim ilsʰɔŋ/, Mangjongde ( ), 1912. április 15. – Phenjan, 1994. július 8.) észak-koreai politikus, az ország államalapítója, illetve elnöke 1948. szeptember 9-étől élete végéig. 1946. június 30-tól haláláig a Koreai Munkapárt főtitkára, 1948. szeptember 9-e és 1972. december 28-a között miniszterelnök, 1972. december 28-ától elnök. Halála után eltörölték az elnöki tisztséget és a köztársaság örökös elnökének nevezték ki. Országában a marxista-leninista politika helyett bevezette a saját maga által megalkotott, önellátáson alapuló dzsucse ( )-ideológiát.
Már élete során – a dzsucse-eszméből fakadóan – a csoszoni királyokéhoz hasonló személyi kultusza alakult ki. Népe Nagy Vezér-ként (위대한 수령님), néha Atyai Vezér-ként (어버이 수령님) emlegeti, nevét egyszerűen sosem mondják ki, csak teljes megszólításával együtt. Születésének és halálának napja munkaszüneti nap Észak-Koreában. Az ősi hagyományoknak megfelelően családja dinasztikusan birtokolja a hatalmat: halála után fia, később pedig unokája lett az ország vezetője. Családja a csondzsu ( )i Kim klánból származik.[2]