Kommunizmus |
---|
Nevezetes kommunisták
|
Mai szocialista államok
|
A kommunizmus (a latin communis szóból, jelentése: 'közös, egyetemes)[1][2] olyan filozófiai, gazdasági és politikai ideológia, baloldali eszmerendszer, amely a termelési eszközök társadalmi tulajdonára épülő társadalmi rendszert kíván létrehozni, és elutasítja az emberek közötti osztálykülönbségeket, illetve a kommunizmus fogalmába tartozik még az a társadalmi mozgalom, amely ennek a társadalmi rendszernek a létrehozására irányul. Célja egy kommunista társadalom megteremtése, a közös tulajdonlás köré összpontosuló társadalmi-gazdasági rend. [3][4][5] A termelés és a javak elosztása ebben az elképzelt rendszerben a „mindenki képességei szerint vesz részt a termelésben, mindenki szükségletei szerint részesül a létrehozott javakból” elv alapján történik. Az eszményi kommunista társadalom a magántulajdon, a társadalmi osztályok és végső soron a pénz[6] és az állam eltűnésével járna.[7][8][9]
Marx Károly és Engels Frigyes 1848-as Kommunista kiáltványának kiadása óta a kommunizmus kifejezés elsősorban az általuk leírt osztálynélküli társadalmat, illetve az ennek megvalósítására létrejött (marxista) politikai ideológiát és mozgalmat jelenti.
A kommunista eszme legkülönbözőbb ágai mind egyetértenek abban, hogy – amint azt a Kommunista kiáltvány megfogalmazza – a világ túlnyomó részén ma létező társadalmi rendszer kapitalizmus, tőkés termelési mód. Ebben a rendszerben két alapvető társadalmi osztály létezik, amelyek közül az egyik kizsákmányolja a másikat, és ez a helyzet csak társadalmi forradalom révén oldható fel. Az egyik osztály a munkásosztály, a proletariátus, a lakosság nagyobb része, amely munkaerejének eladására kényszerül, a másik pedig a burzsoázia, egy elenyésző kisebbség, amely a termelési eszközök magántulajdona révén profitot húz from a dolgozók munkájából. Az elmélet szerint a kommunista forradalom hatalomba helyezi a munkásosztályt, és megvalósítja a termelési eszközök közösségi tulajdonát a kommunizmus felé történő átmenet első lépéseként. Marx és Engels azonban soha nem fejtették ki részletesen elképzeléseiket a leendő szocialista vagy a kommunista társadalomról. A kulcsfeladatot egy mozgalom létrehozásában látták a kapitalizmus megdöntése érdekében. Amint a munkásosztály hatalomra jut, már az új társadalom feladata lesz önmaga demokratikus megszervezése az adott történelmi körülmények között.[10] [11][12][13]
A kommunizmus nem azonos a szocializmussal, melyről abban az esetben lehet beszélni, melyben az embereket a társadalom a teljesítmény alapján részesíti az anyagi javakból. A kommunizmus kifejezést a történelem során több, eltérő értelemben használták és használják.
Számos magát kommunistának valló, ám egymástól ideológiájában eltérő mozgalom terjedt el, azonban a Szovjetunióból kiindult marxista–leninista, sztálinista, később a kínai maoista irányzatok voltak azok, amelyek a 20. század világpolitikájára a legnagyobb befolyást gyakorolták.
1918-ban az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt bolsevik szárnya felvette az Oroszországi Kommunista Párt nevet, amit más országok velük szövetségben álló pártjai szintén követtek. Ezt követően a Szovjetunió, illetve más szovjet mintájú párt által irányított országokat kommunistának, hivatalos doktrínájukat kommunizmusnak kezdték el nevezni, bár ezen országok egyikében sem valósult meg a kommunista társadalom. A tőkés propaganda a kommunizmus szónak már annak megjelenésétől pejoratív csengést teremtett, ezzel szemben a szocializmus szónak kedvezőbb hangzása volt a közvélemény előtt. Másrészt a politológia Marx terminológiájára hivatkozott, aki úgyszintén kommunizmusnak – a kommunizmus első fázisának – nevezte azt a társadalmat, mely a kapitalizmus megdöntése és a végleges kommunista társadalom bevezetése közti átmeneti állapotban van.[14] A kommunista irányultságú pártok tagjai pártjuk hivatalos elnevezésétől (ami éppen a szó pejoratív csengése miatt gyakran más volt) függetlenül magukat és egymást kommunistának nevezték, egymást elvtársnak szólították.
A kommunizmus szó a 20. században, különösen az úgynevezett létező szocializmus hatására kiüresedett absztrakcióvá vált, a rá vonatkozó elméletek a hívei és ellenfelei értelmezésében az üdvtörténet és az összeesküvés-elmélet kettősségében mozogva tulajdonképpen kiegészítik egymást.[15]