La Plata-i csata

Nem tévesztendő össze a következővel: La Plata-i háború.

La Plata-i csata
Az Exeter csata során kilőtt lövegtornyai
Konfliktus	Második világháború
Időpont	1939. december 13.
Helyszín	Déli Atlanti-óceán, a Río de la Plata közelében
Eredmény	vitatott (későbbi önelsüllyesztés révén brit siker)
Szemben álló felek
Egyesült Királyság Új-Zéland[m 1] Németország
Parancsnokok
Henry Harwood Hans Langsdorff
Szemben álló erők
1 nehézcirkáló 2 könnyűcirkáló 1 nehézcirkáló (zsebcsatahajó)
Veszteségek
72 halott 1 nehézcirkáló súlyosan megsérül; 2 könnyűcirkáló könnyebben megsérül 36 halott 1 nehézcirkáló (kritikusan) megsérül
d. sz. 32°, ny. h. 47°-32, -4732.000000°S 47.000000°WKoordináták: d. sz. 32°, ny. h. 47°-32, -4732.000000°S 47.000000°W
A Wikimédia Commons tartalmaz La Plata-i csata témájú médiaállományokat.

A La Plata-i csata a második világháború első jelentősebb tengeri ütközete volt, melynek során a közel három hónapja a brit kereskedelmi hajózás ellen háborút folytató német Admiral Graf Spee nehézcirkáló (zsebcsatahajó) és három brit cirkáló ütközött meg a dél-amerikai partoknál, a Río de la Plata közelében 1939. december 13-án. A német cirkáló hajnalban elsőként észlelte az ellenséget és mivel egy konvojt kísérő gyengébb köteléknek (egy cirkáló, két romboló) vélte, gyors és megsemmisítő támadást akart indítani ellene. A brit hajóraj azonban három cirkálóból állt, és ezek a közeledő németeket észlelve szintén támadólag léptek fel. Az ütközetben mind a négy hadihajó szerzett kisebb-nagyobb sérüléseket, közülük a Graf Speere legnagyobb veszélyt jelentő Exeter nehézcirkáló 80 perc elteltével harcképtelenné vált és kénytelen volt elhagyni a csatateret. A harcot ezután a két fél megszakította és a két brit könnyűcirkáló ezt követően biztos távolságból követte a lassabb német hadihajót, mely a sérülései kijavítása végett a semleges Uruguay fővárosa, Montevideo felé vette az irányt.

Számos értékelés szerint ez a saját károk túlbecsüléséből és az ellenség szorult helyzetének nem ismeréséből fakadó német döntés súlyos következményekkel járt, mivel a harc folytatásával a Graf Spee akár mindhárom brit cirkálót elsüllyeszthette volna, így viszont a britek folyamatosan szemmel tarthatták és jelentős erősítéseket indíthattak útnak a cirkálóik megsegítésére.

Az Graf Speet ért sérülések bár nem voltak nagy kiterjedésűek, de két találat kritikusnak vélt károkat okozott. Az egyik az üzemanyagtisztító rendszerét bénította meg (ezt később fedélzeti eszközökkel sikerült orvosolni), a másik pedig a hajó orrát érve tette tönkre a konyhákat és ütött egy nagyobb lyukat a vízvonal felett, ami nagy hullámzásnál vízbetöréssel fenyegetett. Montevideóban éles diplomáciai harc alakult ki a német hadihajó körül. A Graf Spee parancsnoka, Hans Langsdorff sorhajókapitány el akarta végeztetni a szükséges javításokat, amihez a nemzetközi jog szerint a helyi hatóságok szabhattak időkorlátot semleges kikötőben (XIII. hágai konvenció 17. cikkely), míg alapesetben csak 24 óra lehetett volna engedélyezve (12. cikkely). A kárfelmérés során a németek úgy ítélték meg, hogy azok kijavítása két hetet venne igénybe. A brit diplomácia nyilvánosan a hajó 24 órán belüli távozását követelte a hatóságoktól, a színfalak mögött azonban a tartózkodásának további meghosszabbítása mellett ágált, mivel még napokig nem rendelkeztek volna elegendő tengeri haderővel a feltartóztatásához.

Végül a hatóságok 72 órában határozták meg a Graf Spee számára a tartózkodási időt, mivel úgy vélték, a károkat ennyi idő alatt el lehet hárítani. A német érvelés szerint a hajóorr sérülésével nem tudhattak volna visszatérni Németországba a télen viharos északi vizeken át és a kérésük elutasításában a nemzetközi egyezmények megsértését látták. Langsdorff, aki a britek által terjesztett téves információk alapján jelentős ellenséges kötelékek közelben való jelenlétéről szerzett tudomást, megkímélendő a legénységét az értelmetlennek tűnő véráldozattól a hajója elsüllyesztése mellett döntött. December 17-én este a határidő lejártakor hajójával elhagyta a kikötőt és a felségvizeken kívülre érve felrobbantotta azt. A legénység tagjai az előzőleg az evakuálásukra érkező hajók fedélzetén Argentínába távoztak, ahol internálták őket.

A döntéseiért erősen kritizált Langsdorff sorhajókapitány a teljes felelősséget magára vállalva három nappal később, december 20-án hajnalban Buenos Airesben önkezével vetett véget életének. Tettében a saját és a haditengerészet becsületének megőrzését látta.
Forráshivatkozás-hiba: <ref> címkék léteznek a(z) „m” csoporthoz, de nincs hozzá <references group="m"/>