Louis Aragon

Louis Aragon
Született	1897. október 3.[1][2][3][4][5] Párizs 16. kerülete[6]
Elhunyt	1982. december 24. (85 évesen)[1][2][3][4][7] Párizs 7. kerülete[8][6]
Álneve	Albert de Routisie, François la Colère, Jacques Destaing
Állampolgársága	francia[9]
Házastársa	Elsa Triolet
Szülei	Marguerite Toucas-Massillon Louis Andrieux
Foglalkozása	orvos-író újságíró politikus költő regényíró műkritikus francia ellenálló történész
Iskolái	Lycée Carnot
Kitüntetései	Croix de guerre 1939–1945 Croix de guerre 1914–1918 Hadiérem Renaudot-díj (1936) Nemzetközi Lenin-békedíj (1957)[10] honorary doctorate of the University of Moscow (1965)[11] Októberi Forradalom érdemrend (1972. október 2.) Népek Közötti Barátságért Érdemrend (1977. november 3.)
Sírhelye	Moulin de Villeneuve (Saint-Arnoult-en-Yvelines, park)
Írói pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Jellemző műfajok	vers, regény, esszé
Irodalmi irányzat	dadaizmus, szürrealizmus, szocialista realizmus
Alkotói évei	1919–1980
Első műve	Feu de joie (Örömtűz) (1919)
Fontosabb művei	Le Paysan de Paris (Párizs parasztja) (1926) Les Yeux d'Elsa (Elza szeme) (1942) Aurélien (Sziget a Szajnán) (1944) Le Roman inachevé (A befejezetlen regény) (1956) Blanche ou l'oubli (Blanche, vagy a felejtés) (1967)
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Louis Aragon témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Louis Aragon (ejtsd: lwi aʀagɔ̃) (Párizs (?), 1897. október 3. – Párizs, 1982. december 24.) francia költő, író, újságíró, esszéista, fordító és kritikus.

Az 1920-as években jelentős szerepet játszott a dadaista és szürrealista mozgalomban, majd 1930 után a szocialista realizmus első számú franciaországi képviselőjévé vált. A második világháború alatt írt nagy hatású hazafias verseiben a fasiszta megszállók ellen mozgósított. Szerelmes verseit a korszak legismertebb francia énekesei zenésítették meg és énekelték, s az ezekből készült hanglemezek milliókhoz juttatták el a nagy költő hírét, szavát.

Művei évtizedekkel halála után is tovább élnek: Blanche, vagy a felejtés című regényének egy részlete 2010-ben a francia írásbeli érettségi egyik tétele volt, a tekintélyes Gallimard francia könyvkiadó 1997 és 2012 között a Pléiade sorozatban bibliapapíron 7 kötetben jelentette meg összes műveit, a francia posta 2010-ben 4 bélyegből álló sorozatot adott ki Aragon és Elsa Triolet emlékére, és számos francia városban utcát, teret, iskolát neveztek el a költőről. Mindamellett sokak szemében Aragon életére és műveire is árnyékot vetett az a tény, hogy haláláig a Francia Kommunista Párt aktív tagja és egészen az 1968-as prágai tavasz elfojtásáig a szovjet rendszer és a kommunista ideológia meggyőződéses híve volt.

1. ↑ ^{a b} Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
2. ↑ ^{a b} BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
3. ↑ ^{a b} SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
4. ↑ ^{a b} Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
5. ↑ Le Delarge (francia nyelven). Gründ, 2001. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
6. ↑ ^{a b} Fichier des personnes décédées mirror. (Hozzáférés: 2021. április 12.)
7. ↑ ISFDB (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
8. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
9. ↑ LIBRIS. Svéd Nemzeti Könyvtár, 2012. október 15. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
10. ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978)
11. ↑ https://www.lemonde.fr/archives/article/1965/01/09/aragon-docteur-honoris-causa-de-l-universite-de-moscou_2187870_1819218.html