Louis Aragon | |
Született | 1897. október 3.[1][2][3][4][5] Párizs 16. kerülete[6] |
Elhunyt | 1982. december 24. (85 évesen)[1][2][3][4][7] Párizs 7. kerülete[8][6] |
Álneve | Albert de Routisie, François la Colère, Jacques Destaing |
Állampolgársága | francia[9] |
Házastársa | Elsa Triolet |
Szülei | Marguerite Toucas-Massillon Louis Andrieux |
Foglalkozása | |
Iskolái | Lycée Carnot |
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Moulin de Villeneuve (Saint-Arnoult-en-Yvelines, park) |
Írói pályafutása | |
Jellemző műfajok | vers, regény, esszé |
Irodalmi irányzat | dadaizmus, szürrealizmus, szocialista realizmus |
Alkotói évei | 1919–1980 |
Első műve | Feu de joie (Örömtűz) (1919) |
Fontosabb művei | Le Paysan de Paris (Párizs parasztja) (1926) Les Yeux d'Elsa (Elza szeme) (1942) Aurélien (Sziget a Szajnán) (1944) Le Roman inachevé (A befejezetlen regény) (1956) Blanche ou l'oubli (Blanche, vagy a felejtés) (1967) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Louis Aragon témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Louis Aragon (ejtsd: lwi aʀagɔ̃) (Párizs (?), 1897. október 3. – Párizs, 1982. december 24.) francia költő, író, újságíró, esszéista, fordító és kritikus.
Az 1920-as években jelentős szerepet játszott a dadaista és szürrealista mozgalomban, majd 1930 után a szocialista realizmus első számú franciaországi képviselőjévé vált. A második világháború alatt írt nagy hatású hazafias verseiben a fasiszta megszállók ellen mozgósított. Szerelmes verseit a korszak legismertebb francia énekesei zenésítették meg és énekelték, s az ezekből készült hanglemezek milliókhoz juttatták el a nagy költő hírét, szavát.
Művei évtizedekkel halála után is tovább élnek: Blanche, vagy a felejtés című regényének egy részlete 2010-ben a francia írásbeli érettségi egyik tétele volt, a tekintélyes Gallimard francia könyvkiadó 1997 és 2012 között a Pléiade sorozatban bibliapapíron 7 kötetben jelentette meg összes műveit, a francia posta 2010-ben 4 bélyegből álló sorozatot adott ki Aragon és Elsa Triolet emlékére, és számos francia városban utcát, teret, iskolát neveztek el a költőről. Mindamellett sokak szemében Aragon életére és műveire is árnyékot vetett az a tény, hogy haláláig a Francia Kommunista Párt aktív tagja és egészen az 1968-as prágai tavasz elfojtásáig a szovjet rendszer és a kommunista ideológia meggyőződéses híve volt.