Louis Aragon

Louis Aragon
Született1897. október 3.[1][2][3][4][5]
Párizs 16. kerülete[6]
Elhunyt1982. december 24. (85 évesen)[1][2][3][4][7]
Párizs 7. kerülete[8][6]
ÁlneveAlbert de Routisie, François la Colère, Jacques Destaing
Állampolgárságafrancia[9]
HázastársaElsa Triolet
SzüleiMarguerite Toucas-Massillon
Louis Andrieux
Foglalkozása
  • orvos-író
  • újságíró
  • politikus
  • költő
  • regényíró
  • műkritikus
  • francia ellenálló
  • történész
IskoláiLycée Carnot
Kitüntetései
SírhelyeMoulin de Villeneuve (Saint-Arnoult-en-Yvelines, park)
Írói pályafutása
Jellemző műfajokvers, regény, esszé
Irodalmi irányzatdadaizmus,
szürrealizmus,
szocialista realizmus
Alkotói évei1919–1980
Első műveFeu de joie (Örömtűz) (1919)
Fontosabb műveiLe Paysan de Paris (Párizs parasztja) (1926)
Les Yeux d'Elsa (Elza szeme) (1942)
Aurélien (Sziget a Szajnán) (1944)
Le Roman inachevé (A befejezetlen regény) (1956)
Blanche ou l'oubli (Blanche, vagy a felejtés) (1967)

A Wikimédia Commons tartalmaz Louis Aragon témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Louis Aragon (ejtsd: lwi aʀagɔ̃) (Párizs (?), 1897. október 3. – Párizs, 1982. december 24.) francia költő, író, újságíró, esszéista, fordító és kritikus.

Az 1920-as években jelentős szerepet játszott a dadaista és szürrealista mozgalomban, majd 1930 után a szocialista realizmus első számú franciaországi képviselőjévé vált. A második világháború alatt írt nagy hatású hazafias verseiben a fasiszta megszállók ellen mozgósított. Szerelmes verseit a korszak legismertebb francia énekesei zenésítették meg és énekelték, s az ezekből készült hanglemezek milliókhoz juttatták el a nagy költő hírét, szavát.

Művei évtizedekkel halála után is tovább élnek: Blanche, vagy a felejtés című regényének egy részlete 2010-ben a francia írásbeli érettségi egyik tétele volt, a tekintélyes Gallimard francia könyvkiadó 1997 és 2012 között a Pléiade sorozatban bibliapapíron 7 kötetben jelentette meg összes műveit, a francia posta 2010-ben 4 bélyegből álló sorozatot adott ki Aragon és Elsa Triolet emlékére, és számos francia városban utcát, teret, iskolát neveztek el a költőről. Mindamellett sokak szemében Aragon életére és műveire is árnyékot vetett az a tény, hogy haláláig a Francia Kommunista Párt aktív tagja és egészen az 1968-as prágai tavasz elfojtásáig a szovjet rendszer és a kommunista ideológia meggyőződéses híve volt.

  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Le Delarge (francia nyelven). Gründ, 2001. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. a b Fichier des personnes décédées mirror. (Hozzáférés: 2021. április 12.)
  7. ISFDB (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  9. LIBRIS. Svéd Nemzeti Könyvtár, 2012. október 15. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  10. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978)
  11. https://www.lemonde.fr/archives/article/1965/01/09/aragon-docteur-honoris-causa-de-l-universite-de-moscou_2187870_1819218.html

From Wikipedia, the free encyclopedia · View on Wikipedia

Developed by razib.in