Magyar jelnyelv

A magyar jelnyelv leginkább Magyarországon és a környező országokban használt jelnyelv. Legtöbb használója siket, nagyothalló, beszédfogyatékos vagy jeltolmács. 2009 óta hivatalos Magyarországon.^[1] A francia jelnyelvcsalád tagja, de sok jele közös az osztrák és a német jelnyelvvel. Közelebbi rokonai a szomszéd országok többségi lakosságának jelnyelvei, és a lengyel jelnyelv.^[2] Története a 19. század elejére, a váci siketiskola megalapításának idejére vezethető vissza. Hét nyelvjárása van, a budapesti, a debreceni, az egri, a kaposvári, a soproni, a szegedi és a váci. Egységes irodalmi nyelve nincs, ennek kialakítása a 21. század elején folyamatban van, a budapesti nyelvjárásra alapozva. Az egyes nyelvjárások kölcsönös érthetősége jó.

Maga a jelnyelv ugyan független a hangzó nyelvtől, de egyes megoldások hangzó nyelvi megoldásokon alapulnak, így a magyar nyelv is hat a magyar jelnyelvre. Különböző nyelvváltozatok különféle erősségű hatást mutatnak. Amikor a siketek egymással beszélgetnek, akkor szájképet csak a neveknél használnak, és arckifejezések gazdag készletével egészítik ki kézmozdulataikat. A jelelt magyar magyar nyelvtant használ jelnyelvi jelekkel. E kettő között több nyelvi változat is létezik, így a magyar nyelv hathat például a szórendre.

Magyarországon a Hallatlan Alapítvány és a SINOSZ jelnyelv tagozata gondozza és oktatja a magyar jelnyelvet, nyelvi képzést, jelnyelvi tolmácsok kiképzését is vállalják.

A 2009. évi CXXV. törvény a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról a magyar jelnyelvet a hivatalos nyelv szintjére emelte Magyarországon.

2021.07.01. után államilag elismert nyelvvizsgát lehet tenni a magyar jelnyelvből.

1. ↑ http://www.e-nyelv.hu/2009-09-26/hivatalos-lehet-a-magyar-jelnyelv/
2. ↑ Bickford, 2005. The Signed Languages of Eastern Europe