Palesztina

Palesztin Állam
دولة فلسطين
Palesztina zászlaja
Palesztina zászlaja
Palesztina címere
Palesztina címere
Nemzeti himnusz: Palesztin nemzeti himnusz

FővárosaKelet-Jeruzsálem
de facto: Rámalláh
é. sz. 32° 00′, k. h. 35° 15′32.000000°N 35.250000°EKoordináták: é. sz. 32° 00′, k. h. 35° 15′32.000000°N 35.250000°E
Legnagyobb városGáza
Államformaköztársaság
Vezetők
P.A.H. vezetőjeMahmúd Abbász
MiniszterelnökMohammad Musztafa
Hivatalos nyelvarab

Tagság
Lista
ENSZ (állandó megfigyelő státusz), IMF, OIC, Arab Liga
Népesség
Népszámlálás szerint5 227 193 fő (2021)[1]
Rangsorban126
Becsült4 420 549 fő (2013. július)
Rangsorban126
Népsűrűség734,3 fő/km²
GDP
Összes5.550 milliárd $
Egy főre jutó1,500 $
Földrajzi adatok
Terület6 020 km²
Időzóna
(UTC+2)
Egyéb adatok
Pénznemjordán dinár (JOD)
egyiptomi font (EGP)
izraeli új sékel (ILS)
Hívószám970
Internet TLD.ps
Közlekedés irányajobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Palesztin Állam témájú médiaállományokat.

  A palesztin önkormányzat(ok) területe
  Izraeli fennhatóság
– –  Az 1949-es tűzszüneti határvonal („zöld vonal”)
  Fal vagy kerítés
  Út
   Izraeli kolónia

Palesztina,[2] vagy hivatalosan a Palesztin Állam[3][4] (arabul: دولة فلسطين) de jure szuverén terület a Közel-Keleten,[5] amelyet 2012-ben 138 ország hivatalosan is elismert.[6] Területét Ciszjordánia és a Gázai övezet alkotja. Az ENSZ-ben megfigyelőként van jelen.

A Földközi-tenger keleti medencéjének keleti partjai mentén, a Levante térségében fekszik.

Az ENSZ 1947-es felosztási terve a Brit Palesztin Mandátum területét 56% (zsidó állam) és 42%-os (palesztin állam) arányban osztotta fel (Jeruzsálem városa és a környező területek, a teljes terület 2%-a, nemzetközi ellenőrzés és igazgatás alatt maradt volna), amit a zsidó szervezetek elfogadtak, de a palesztinok ezt méltánytalannak tartották, mivel nem tükrözte a népességi arányokat és a tényleges területi viszonyokat, így elutasították. 1948. május 14-én a brit mandátum megszűnt, a mandátum területén működő zsidó szervezetek kikiáltották Izrael állam megalakulását és függetlenségét. Május 15-én a környező arab államok beavatkoztak a Palesztin Mandátum területén zajló zsidó-palesztin polgárháborúba. Ez az 1948-as arab-izraeli háború az arab államok vereségével járt. A harcok során Izrael jelentős palesztin területeket szerzett meg és megközelítőleg 880 ezer palesztin kényszerült szülőföldje elhagyására.[7][8] A maradék 22% palesztin területet Jordánia (Ciszjordánia), és Egyiptom (Gázai övezet) szállta meg, ahol létrehozták a palesztin protektorátust,[8][9][10] amit 1959-ben a pán-arabista Gamal Abden-Nasszer az Egyesült Arab Köztársaság-hoz csatolt.

1967-ben Izrael megtámadta arab szomszédait és a hatnapos háború során elfoglalta Gázát és Ciszjordániát. E területeket jelenleg is katonai megszállása alatt tartja.[11] Az 1993-as oslói megállapodás óta a Gázai övezet és Ciszjordánia egyes területei felett a Palesztin Nemzeti Hatóság gyakorolhat korlátozott önkormányzatot, azonban Ciszjordánia területének 61%-a felett Izrael közvetlen irányítást gyakorol,[12] és ezeken a területeken az ENSZ által illegálisnak ítélt zsidó telepeket létesített és létesít,[13][14] míg a Gázai övezetben a palesztin politikai szervezetek közti belharcok következtében 2006 óta a Palesztin Nemzeti Hatóság helyett a Hamász iszlamista nacionalista szervezet kezében van a tényleges irányítás.[15]

Bár Palesztina Kelet-Jeruzsálemet tekinti fővárosának, a város izraeli megszállás alatt áll, a palesztin és izraeli igényeket a városra a nemzetközi közösség többnyire nem ismeri el.[16]

  1. http://www.pcbs.gov.ps/site/881/default.aspx#Population
  2. A „Palesztina” terminussal kapcsolatban a Közel-Keleten terminológiai harc folyik. Lásd: Ivo Samson: Közép-Kelet. A tisztázatlan terminológiától a konkrét konfliktusig Archiválva 2007. december 18-i dátummal a Wayback Machine-ben
  3. Bissio, Robert Remo, ed. (1995). The World: A Third World Guide 1995–96. Montevideo: Instituto del Tercer Mundo. p. 443. ISBN 978-0-85598-291-1.
  4. Refugees, United Nations High Commissioner for: Refworld | State of Palestine (angol nyelven). Refworld. (Hozzáférés: 2023. május 15.)
  5. Wayback Machine. web.archive.org, 2016. október 3. [2016. augusztus 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. május 14.)
  6. Palestinians win implicit U.N. recognition of sovereign state”, Reuters, 2012. november 29. (Hozzáférés: 2023. május 14.) (angol nyelvű) 
  7. Itzhak Galnoor – Yi???q Gal-Nûr: The Partition of Palestine: Decision Crossroads in the Zionist Movement. 1995–01–01. ISBN 978-0-7914-2193-2 Hozzáférés: 2023. november 2.  
  8. a b Haddad, Mohammed: Palestine and Israel: Mapping an annexation (angol nyelven). Al Jazeera. (Hozzáférés: 2023. november 2.)
  9. Yitzhak Oron: Middle East Record Volume 1, 1960. 1960. Hozzáférés: 2023. november 2.  
  10. Henry Laurens: La question de Palestine. 1999. ISBN 978-2-213-63358-9 Hozzáférés: 2023. november 2.  
  11. Rût Lapîdôt – Moshe Hirsch: The Jerusalem Question and Its Resolution: Selected Documents. 1994–05–19. ISBN 978-0-7923-2893-3 Hozzáférés: 2023. november 2.  
  12. Orhan Niksic – Nur Nasser Eddin – Massimiliano Cali: Area C and the Future of the Palestinian Economy. 2014–07–10. ISBN 978-1-4648-0193-8 Hozzáférés: 2023. november 2.  
  13. Thawaba, Salem (2019). "Building and planning regulations under Israeli colonial power: a critical study from Palestine". Planning Perspectives. 34 (1): 133–146.
  14. https://academic.oup.com/icon/article/4/3/540/646388?login=false
  15. Tristan Dunning: Hamas, Jihad and Popular Legitimacy: Reinterpreting Resistance in Palestine. 2016–01–29. ISBN 978-1-317-38495-3 Hozzáférés: 2023. november 3.  
  16. UN: Status of Jerusalem. (Hozzáférés: 2015)

From Wikipedia, the free encyclopedia · View on Wikipedia

Developed by Tubidy