Posztimpresszionizmus

A posztimpresszionizmus (poszt latin elöljáró, jelentése: valami után) az impresszionizmus után következő művészettörténeti periódus. Nem jelent egységes stílust, sokkal inkább azt a törekvést fogalmazza meg, hogy a festők eltávolodva az impresszionizmustól létrehozzák azt a művészetet, ami a XX. század művészetét előlegezi meg.

Először a neoimpresszionisták avagy pointillisták csoportja talált új elveket az 1880-as években. Georges Seurat, Paul Signac és társaik módszere, az optikai keverésen alapuló festésmód azonban túl időigényesnek és szinte kifejezéstelennek bizonyult.

Az 1880-as évek második felében már olyan művészek alkottak, mint Paul Gauguin, Paul Cézanne, Vincent van Gogh és Henri de Toulouse-Lautrec. Kezdetben ők is impresszionisták voltak, de eltávolodtak az irányzattól, és megalkották azt a művészetet, ami a 20. századi festészetet nagyban befolyásolta. Az impresszionizmusra kétféleképpen reagáltak: az első Cézanne festészetében érvényesült, s konstruktívabb, racionálisabb, a másik, mely van Goghra jellemző, az expresszionista kifejezésmódot helyezi előtérbe. Mellettük azonban nem elhanyagolhatók a szintetista, szimbolista és cloisonista törekvések, melyeknek Gauguin adott hangot először a Pont Aven-i Iskolával majd a Nabis-csoporttal.