Selyem

Ez a szócikk textilipari nyersanyagról szól. Hasonló címmel lásd még: Selyem (egyértelműsítő lap).

A selyem a köznyelvben általában a hernyóselymet, a selyemlepke (Bombyx mori) hernyójának mirigyváladékát jelenti, amely fontos textilipari nyersanyag. Tágabb értelemben azonban a selyem minden olyan állat mirigyváladékát jelenti, amely bizonyos hasonlóságot mutat a hernyóselyemmel. Ilyen például a vadselyem vagy a pókselyem.^[1] Selyemnek csak azt a szövetet nevezik, amelyet a selyemhernyó gubójából nyernek. A selyemszövet típusai: taft, kreppdesin, kreppzsorzsett, kreppszatén, düsessz, organza, szatén, pongé, twill, bourette. Vadselyemből készül a doupion-, honan-, vagy a santung-selyem.^[2]

A selyem feldolgozása az ókori Kínából ered, ahol évezredeken át őrizték a titkát. A kínai selyemárut az Ázsián átvezető selyemutakon szállították a kereskedők Európába, ahol igen nagy becsben tartották. Csak 552-ben sikerült két Kínában járt szerzetesnek Európába csempésznie selyemhernyó-petéket, ezzel itt is megalapozták a selyemhernyó-tenyésztést, ami aztán számos országban elterjedt.^[3] A selyemruházat Európában mindig is luxuscikknek számított.^[4][5]

Magyarországon 1680-ban honosította meg Passardi Péter János a selyemhernyó tenyésztését. Ezt követőleg számos selyemmanufaktúra működött az országban. Óbudán 1783-ban létesült az első gyár, a Filatórium (Selyemcérnázó), amit 1785-ben – ugyancsak Óbudán – a Selyemgombolyító követett. Kossuth és Széchenyi is szorgalmazta a selyemhernyó-tenyésztést, de ezt végül csak 1880-ban Bezerédj Pál valósította meg Tolnán.^[6] Később Magyarország számos városában alakultak selyemgyárak, amelyek az 1990-es évekig működtek.^[7]

A selyem termesztése körülményes és feldolgozása munkaigényes. A selyemhernyó által képzett két fonómirigy váladéka alkotja a gubót, a kettős szálból a hernyó betokozza magát. A feldolgozás kezdetén forró levegővel kiölik a bábot, majd forró vízben megpuhítják a gubó anyagát és ebből lefejtik magát a selyemszálat. Ezt azután textilipari műveletekkel fonallá alakítják és teszik alkalmassá a további feldolgozásra (szövés, kötés, hímzés stb.).^[1] A szintetikus szálasanyagok előretörésével jelentősége csökkent, az összes textilnyersanyag-felhasználásnak mindössze körülbelül 0,2%-át teszi ki.^[8]

1. ↑ ^{a b} Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) autogenerated1 nevű lábjegyzeteknek
2. ↑ Egy kis anyagismeret – a selyem, stilusmentor.hu
3. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) autogenerated4 nevű lábjegyzeteknek
4. ↑ Kínai követ volt a Selyemút ősapja. Thomas O. Höllmann: A Selyemút. Ford.: Uray-Kőhalmi Katalin. Budapest, 2006. Corvina, 132 o.. mult-kor.hu, 2007. április 10. (Hozzáférés: 2017. április 25.)
5. ↑ Új magyar lexikon VI. (S–Z). Szerk. Berei Andor és 11 tagú szerk.bizottsága. Budapest: Akadémiai. 1962.
6. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) autogenerated6 nevű lábjegyzeteknek
7. ↑ Lázár Károly: A magyar selyemipar története, lazarky.hu
8. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) autogenerated12 nevű lábjegyzeteknek