Stand-up comedy

A stand-up comedy olyan szórakoztató műfaj, amelyben a humorista egyedül, többnyire kellékek nélkül, közvetlenül a közönséghez szólva adja elő műsorát. Az előadó rendszerint gyors tempóban rövid, humoros történeteket mesél, illetve vicceket, villámpoénokat süt el. A hallomásból innen-onnan összeszedett vagy saját maga által kitalált történeteket ismerőseire-rokonaira vonatkoztatja, de gyakori az is, hogy önmagát helyezi ezekbe, mivel a személyes élmény egyes szám első személyben előadva nagyobb hatást kelt. A stand-up fellépésekre többnyire ún. comedy clubokban, bárokban vagy kisebb színházakban, olykor egyetemi vagy főiskolai rendezvényeken kerül sor, de a helyszínre semmilyen megkötés nincs.

Az előadó és a közönség között rendkívül szoros kapcsolat van. A nézők elvárása, hogy a humorista folyamatosan megnevettesse őket. Ha ez nem sikerül, akkor előfordulhat, hogy bekiabálásokkal cukkolni kezdik az előadót (angolul: heckling). A jó komikus ilyenkor nem blokkol le, hanem képes váltani és a saját javára fordítani a bekiabálásokat, így lépve tovább a hullámvölgyön és újból megnevettetni a közönséget.

A műfaj leginkább az angolszász országokban népszerű, de az utóbbi években itthon is egyre nagyobb iránta az érdeklődés. A stand-up comedy kifejezésnek különben nincs jó magyar megfelelője. Olykor használják a dumaszínház vagy a színpadi komédia megnevezést, de ez nem vált általánossá. Fábry Sándor saját magyarítását, az „állj ki és mondd!” verziót próbálja meghonosítani, eddig kevés sikerrel.