Back Suzhou, Jiangsu Afrikaans سوجو (مدينة) Arabic سوزو ARZ Suzhou AST Сучжоў Byelorussian Суджоу Bulgarian সুচৌ Bengali/Bangla Suzhou Breton Suzhou Catalan Sŭ-ciŭ CDO
| Szucsou (Suzhou, 苏州市) | |
 | |
| Fenn balra: „A szerény hivatalnok kertje”; fenn jobbra:Jünjan () pagoda a Tigris-hegyen; középen: Szucsou kora esti fényben; lent balra: Csangmen ()-kapu éjjel; lent jobbra: a Santang () csatorna | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Kína |
| Alapítás éve | i. e. 514[2] |
| Irányítószám | 215000 |
| Körzethívószám | 512 |
| Testvérvárosok | Lista
|
| Népesség | |
| Teljes népesség | 12 748 262 fő (2020)[3] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 5,0 m |
| Terület | 8657,32 km² |
| Időzóna | UTC+8 |
 | |
 é. sz. 31° 18′ 00″, k. h. 120° 37′ 10″31.300000°N 120.619444°EKoordináták: é. sz. 31° 18′ 00″, k. h. 120° 37′ 10″31.300000°N 120.619444°E | |
| Szucsou weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szucsou témájú médiaállományokat. | |
Szucsou (, régebbi angolos latin betűs átírással Soochow), az egyik leghosszabb történelmi múltra visszatekintő, a 21. század elején pedig az egyik leggazdagabb kelet-kínai város és prefektúra Csiangszu () tartományban, Sanghaj () és Hangcsou () közelében, a Nagy-csatorna mentén. Földrajzilag a Jangce alsó folyása közelében, a folyó deltavidékén, a Taj-tó (), magyarul Nagy-tó partján terül el. Közigazgatásilag prefektúrai szintű város. A hozzá tartozó terület nagysága 8488,24 km², ebből 2743 km² a városi terület. Lakossága 2012 végén 6 478 100 volt, ebből 3 289 900 a városi lakos.[4]
A várost i. e. 514-ben alapították. 2500 éves történelme gazdag eseményekben. A Han-dinasztia idejére tehető az első virágzása. I. sz. 100 körül a nagy számban beáramló lakosság révén az akkori világ tíz legnagyobb városa között volt.[5][6] A 10. században, a Szung-dinasztia idején az ország egyik fontos kereskedelmi központja volt. A Ming és a Csing-dinasztia () idején a gazdasági erő mellett már kulturális központnak is számított,[7] és egyben a világ legnagyobb olyan városa volt, amelyiknek nem volt fővárosi rangja. Nagyjából a 19. század derekától, a tajping-felkelés idején, de nem elsősorban annak következtében vesztette el regionális gazdasági vezető szerepét a feltörekvő kikötővárossal, Sanghaj ()jal szemben.[8] Nagy szerepe volt ebben a csatornákon zajló vízi közlekedés fokozatos háttérbe szorulásának is az épülő vasutakkal szemben.[9]
A város gazdasági fejlődésének lefékeződése azonban azzal a jótékony hatással is járt, hogy a 20. század ipari fellendülése nem tett nagy kárt a gazdag műemlékekben, különösen a világszerte híressé váló kertekben, amelyek 1997-ben illetve 2000-ben Szucsou klasszikus kertjei néven az UNESCO világörökségi listájára is felkerültek. A 69 megmaradt tipikus kínai kert közül néhány ezer éves múltra is visszatekinthet.[10]
A Jangce mélyen fekvő deltavidékén elhelyezkedő várost sűrűn behálózzák a csatornák, ezek is hozzájárulnak a festői látképhez. Már a 20. század derekán kiszámították, hogy a csatornákon átívelő 310 híd miatt egységnyi területre több híd jut, mint Velencében.[10]
Az ezredfordulón itt is, mint általában a Kínában meginduló rohamos gazdasági fejlődés során, már nagy tekintettel voltak a műemlékvédelmi és a környezetvédelmi szempontokra is, ezért a város turisztikai vonzereje töretlenül megmaradt.
A város jelképe az osmanthus virág és a kámforfa.[11]
- ↑ 2013 Survey 11. oldal
- ↑ [1]
- ↑ Seventh National Population Census of the People's Republic of China
- ↑ 2013 Survey 7. oldal
- ↑ Tertius Chandler. Four Thousand Years of Urban Growth: An Historical Census. St. David's University Press (1987). ISBN 978-0889462076
- ↑ Top 10 Cities of the Year 100. About.com. [2013. október 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 20.)
- ↑ The Grand Canal. UNESCO World Heritage Centre. (Hozzáférés: 2014. január 1.)
- ↑ Michael Marme. Suzhou: Where the Goods of All the Provinces Converge. Stanford, California: Stanford University Press (2005). ISBN 9780804731126
- ↑ Polonyi 407. oldal
- ↑ a b Polonyi 406. oldal
- ↑ Jiangsu