Telephone (dal)

Lady Gaga
Telephone
(közreműködik Beyoncé)
Kislemez a The Fame Monster albumról
B oldalBad Romance (DJ Paulo’s GaGa Oo-La La Remix)
Megjelent2010. január 26.
Felvételek2009;
Darkchild (Los Angeles)
Groove (Oszaka, Japán)
StílusDance-pop
Nyelvangol
Hossz3:41
Kiadó
Szerző
Producer
  • Darkchild
  • Lady Gaga
Helyezések
További helyezések
Lady Gaga-kronológia
Video Phone
(2009)
Telephone
(2010)
Alejandro
(2010)
Beyoncé-kronológia
Put It in a Love Song
(2010)
Telephone
(2010)
Why Don’t You Love Me
(2010)
Hangminta
Telephone
(közreműködik Beyoncé)
Videóklip
Hivatalos videóklip
SablonWikidataSegítség

A Telephone Lady Gaga amerikai énekesnő dala a The Fame Monster (2009) című harmadik középlemezéről (EP), amely a The Fame (2008) című debütáló stúdióalbumának újrakiadása. A Beyoncé amerikai énekesnő közreműködésével készült dal az EP második kislemezeként jelent meg 2010. január 26-án. Gaga és Rodney Jerkins írta és készítette el a számot, további dalszerzőként közreműködőtt LaShawn Daniels, Lazonate Franklin és Beyoncé. Gaga eredetileg Britney Spears számára szerezte a dalt, aki fel is vett belőle egy demóváltozatot. A dal legfőbb inspirációja Gaga azon félelme volt, hogy nem fogja tudni jól érezni és elengedni magát, ha a karrierjének szenteli az életét, míg a szövege arról szól, hogy az énekesnő szívesebben táncol a parketten, minthogy válaszolna a barátja telefonhívásaira. Elmondása szerint a folyton csörgő telefon egy metaforája annak a hangnak a fejében, amely folyton keményebb munkára ösztönzi. Zeneileg a dal egy rendkívül gyors tempójú dance-pop szám, amely egy hárfa lágy hangját követően gyors ütemekkel folytatódik egészen a szám végéig. Tele van telefonbúgásszerű hangokkal, és a végén, egy „epilógus” részben egy női hang arról ad tájékoztatást, hogy a hívott vonal nem elérhető.

A Telephone elismerő kritikát kapott, és a The Fame Monster egyik kiemelkedő dalának nevezték, és dicsérték a Gaga és Beyoncé közti összhangot. Több kritikus is felvette a 2010-es év legjobbjai közé. A dalt Grammy-díjra jelölték A legjobb popénekesi együttműködés kategóriában, valamint elnyerte az ASCAP Pop Music Award és a BMI Award díját. Az album megjelenését követően több ország slágerlistájára is felkerült a digitális megvásárlások révén, úgy mint Ausztráliában, Kanadában, Hollandiában, Új-Zélandon, Svédországban és Magyarországon. Az Egyesült Államokban a harmadik helyen végzett, Európában pedig különösen sikeres volt; Belgiumban, Horvátországban, Dániában, Írországban, Norvégiában és az Egyesült Királyságban vezette a slágerlistákat. A dalból 2010-ben világszerte 7,4 millió digitális példányt adtak el, ezzel az év negyedik legkelendőbb kislemeze lett.

A dalhoz készült, Jonas Åkerlund által rendezett videóklipben a Paparazzi (2009) klipjének története folytatódik és szintén kisfilm jellegű. A történet szerint Gaga börtönbe került barátja meggyilkolásáért, ahonnan Beyoncé kihozza, majd egy étteremben tömeggyilkosságot követnek el. A videó végén Gaga és Beyoncé a rendőrök elől menekülnek autójukkal. A klip Quentin Tarantino amerikai rendező és filmjei, a Kill Bill 1. (2003) és a Ponyvaregény (1996) előtt tiszteleg, a számos termékelhelyezéssel pedig egyfajta „Warholi kommentárt” akart fűzni az amerikai kommersz kultúrához. A klip általában pozitív kritikákat kapott, és a 2010-es MTV Video Music Awards-on három díjra jelölték, köztük Az év videóklipje kategóriában. 2015 januárjában a Billboard az évtized legjobb videójának nevezte. Az NME minden idők 100 legjobb videóklipje közé sorolta.

Gaga a 2010-es BRIT Awards-on adta elő először élőben a dalt, akusztikus verzióban, a Dance in the Dark című dallal együtt, előadását Alexander McQueen divattervező emlékének ajánlva. A Super Bowl LI félidei showműsorában, valamint számos koncertturnéján és egyéb élő fellépésén is elénekelte. A dalt több előadó is feldolgozta, köztük a Glee – Sztárok leszünk! című tévésorozat szereplői.


From Wikipedia, the free encyclopedia · View on Wikipedia

Developed by Tubidy