The Who

Ez a szócikk a brit rockegyüttesről szól. Hasonló címmel lásd még: Who (egyértelműsítő lap).

The Who
Az együttes 1975-ben
Információk
Eredet	London, Anglia
Alapítva	1964. február
Aktív évek	1964–82, 1988–89, 1996–napjainkig (egyesülések: 1985, 1990, 1991, 1994)
Műfaj	rock, hard rock, art rock, progresszív rock, pszichedelikus rock
Kiadó	Brunswick, Reaction, Track, Polydor Decca, MCA, Warner Bros., Universal Republic
Tagok
Roger Daltrey Pete Townshend
Korábbi tagok
John Entwistle Doug Sandom Keith Moon Kenney Jones
A The Who weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz The Who témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A The Who brit rockegyüttest 1964-ben alapította Pete Townshend (gitár, vokál, billentyűs hangszerek), Roger Daltrey (ének, gitár, szájharmonika) és John Entwistle (basszusgitár, rézfúvós hangszerek, vokál). Nem sokkal később csatlakozott hozzájuk Keith Moon (dob, vokál). Energikus fellépéseikkel lettek ismertek, melyeket gyakran hangszereik összetörésével fejeztek be.^[1] A The Who lemezei 100 millió példányban keltek el,^[2] kislemezeikből 27 lett top 40-es az Egyesült Királyságban és az Amerikai Egyesült Államokban. Albumaik közül az Egyesült Államokban 17 került be a top 10-be, 18 arany, 12 platina, 5 pedig multiplatina minősítést kapott.^[3]

A The Who az 1965 januárjában megjelent I Can’t Explain-nel kezdődő top 10-es kislemezek sorozatával lett ismert az Egyesült Királyságban. Ezeket elsősorban a Radio Caroline-hoz hasonló kalózrádiók játszották. Ezt követően jelentek meg a My Generation (1965), A Quick One (1966) és The Who Sell Out (1967) albumok, melyek közül az első kettő top 5-ös lett az Egyesült Királyságban.^[4] Első amerikai sikerüket 1967-ben érték el a Happy Jack-kel, mellyel bekerültek a top 40-be. Az I Can See For Miles daluk még ugyanebben az évben jutott fel a lista első tíz helyébe. Hírnevüket a Monterey-i,^[5] Woodstocki^[6] és Isle of Wight fesztiválokon adott fellépéseikkel növelték. Az 1969-ben kiadott Tommy volt az első azokból az amerikai top 10-es albumokból, amely egymás után jelentek meg (Live at Leeds (1970), Who’s Next (1971), Quadrophenia (1973), The Who by Numbers (1975), Who Are You (1978) és The Kids Are Alright (1979)).

1978. szeptember 7-én Keith Moon 32 évesen elhunyt. Ezt követően az együttes két lemezt adott ki: az Amerikában és Angliában top 5-ös Face Dances-t (1981) és az amerikai top 10-es It’s Hard-ot (1982). Ezeket az albumokat Kenney Jones-szal (Small Faces) rögzítették, majd 1983-ban a The Who feloszlott. Később több alkalommal összeálltak, mint például a Live Aid-re, vagy a 25. évfordulós turnéjukra 1989-ben, valamint az 1996-os, 1997-es és 2012-es Quadrophenia turnékra. 2000-ben a három életben maradt eredeti tag között felvetődött egy új album elkészítése, de a munkálatoknak véget vetett Entwistle 2002-ben bekövetkezett halála. Tonwshend és Daltrey továbbra is koncertezik The Who névvel, 2006-ban pedig kiadták az Endless Wire stúdióalbumot, amely az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban is top 10-es lett.

A The Who 1990-ben, beiktatásuk első lehetséges évében bekerült a Rock and Roll Hall of Fame-be.^[6][7] A múzeum így jellemzi őket: „Sokak szerint elsődleges jelöltek a világ legjobb rockzenekara címre”.^[8] A Time 1979-ben azt írta róluk: „Egyetlen másik zenekar sem feszegette ennyire a rockzene határait vagy várt ilyen sokat tőle.”^[9] A Rolling Stone magazin szerint „a The Beatles és a The Rolling Stones mellett a The Who teszi teljessé a brit rockzene szentháromságát”.^[10] 1988-ban a Brit Hanglemezgyártók Szövetsége életműdíjjal tüntette ki őket,^[11] 2001-ben pedig a Grammy Életműdíjat vehették át.^[12] 2008-ban Townshendet és Daltrey-t a 31. Kennedy Center Honors díjkiosztón is kitüntették.^[13] Ugyanebben az évben a VH1 Rock Honors-on a The Who előtt tisztelegtek a fellépők,^[14] ahol Jack Black a Tenacious D-ből „minden idők legnagyobb együttesének” nevezte őket.^[15]

1. ↑ Vedder, Eddie: The Greatest Artists of All Time: The Who (angol nyelven). Rolling Stone, 2004. április 15. [2014. március 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 2.)
2. ↑ Salkin, Allen: Two Rock Legends, Basking in the VH1 Spotlight (angol nyelven) (html). The New York Times, 2008. július 17. (Hozzáférés: 2013. június 2.)
3. ↑ RIAA Gold & Platinum Program (angol nyelven) (php). RIAA. (Hozzáférés: 2013. június 2.)
4. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) UKCharts nevű lábjegyzeteknek
5. ↑ Monterey Pop Festival (angol nyelven). Britannica.com. (Hozzáférés: 2013. június 2.)
6. ↑ ^{a b} The Who (angol nyelven). Britannica Online Encyclopedia. (Hozzáférés: 2013. június 2.)
7. ↑ The Who (angol nyelven). The Rock And Roll Hall of Fame and Museum, Inc.. [2013. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 2.)
8. ↑ Montgomery, James: Always Second Place? David Bowie, Public Enemy, Kiss Never Topped Charts (angol nyelven). MTV, 2007. április 3. [2014. szeptember 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 2.)
9. ↑ Cocks, Jay. „Rock's Outer Limits”, Time, 1979. december 17.. [2014. október 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2013. június 2.) (angol nyelvű) 
10. ↑ The Who (angol nyelven). Rolling Stone. [2017. július 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 2.)
11. ↑ BRIT Awards (angol nyelven). Everyhit.com. (Hozzáférés: 2013. június 2.)
12. ↑ Lifetime Achievement Award (angol nyelven). grammy.org. [2017. július 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 6.)
13. ↑ The Who Kennedy Center Honors (angol nyelven). Kennedy-center.org. [2013. december 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 2.)
14. ↑ VH1 Rock Honors 2008 (angol nyelven). Vh1, 2008. július 17. [2013. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 2.)
15. ↑ VH1 Rock Honors (angol nyelven). YouTube, 2009. február 12. (Hozzáférés: 2013. június 2.)