| Power Architektúra |
|---|
| NXP (volt Freescale és Motorola) |
|
PowerPC e sorozat (2006) (
e200
• e300
• e500
• e600
• e5500
• e6500 )
|
| IBM |
|
POWER ISA (1990)
• POWER sorozat (1990)
|
| IBM-Nintendo együttműködés |
| Egyéb |
|
Titan • PWRficient • Cell • Xenon • X704 |
| Kapcsolódó hivatkozások |
|
OpenPOWER Alapítvány
• AIM alliance
• RISC
• Blue Gene
• Power.org
• PAPR
• PReP
• CHRP
• AltiVec
• tovább...
|
A Titan egy 32 bites, Power architektúrán alapuló processzormag-családnak induló kezdeményezés volt, amelyben csak egy típus készült el. Az Applied Micro Circuits Corporation (AMCC) tervezte kb. 2006-tól kezdve, de 2010-ben a rendelkezésre álló információk szerint leselejtezték.[1] A cég úgy döntött, hogy ehelyett a PowerPC 400 mag és a 40 nm-es gyártási eljárás fejlesztését folytatja.
Az eredeti elképzelések szerint a cég ezzel a processzormaggal akarta megalapozni beágyazott processzor és egylapkás rendszer (SoC) megoldásait. A tervezett nagy teljesítményű processzor elérte a max. 2 GHz sebességet, emellett rendkívül energiahatékony maradt, fogyasztása mindössze 2,5 W magonként. A teljesítmény és a fogyasztás között általában fennáll egy kompromisszum, ennek legkedvezőbb kimenetele érdekében az AMCC az Intrinsity Fast14 technológiáját használta a rendkívül hatékony mikroprocesszor-kialakítás felépítéséhez, ezzel nagy teljesítményt érve el az alacsony fogyasztás megtartása mellett és viszonylag olcsó kihozatalt, 90 nm-es csíkszélességű CMOS tömeggyártást alkalmazva. Érdekes módon a tervekben NMOS tranzisztorokat alkalmaztak és nem használtak elválasztóregisztereket, emiatt a végeredmény a hagyományosnál kevesebb számú tranzisztorral megvalósítható csip lett, ami tovább csökkentette a költségeket. A kialakítás lehetővé teszi 15 W-nál kisebb fogyasztású kétmagos egylapkás rendszerek (SoC) megvalósítását. Voltak tervek ezekből egy-, két- és négymagos változatokra is.
A Titan egy új szuperskalár, sorrenden kívüli végrehajtású, 8-9 fokozatú futószalaggal ellátott maggal rendelkezett és egy újszerű három fokozatú gyorsítótár-kialakítást alkalmaztak benne. Ez abban áll, hogy kis méretű, 4/4 KiB-os utasítás- és adat-gyorsítótárakat helyeztek el a „0. szinten”, a hagyományos 32/32 KiB-os L1 gyorsítótárak előtt. A rendszerben max. 1 MiB második szintű gyorsítótár lehet, amelyet megosztva használhat az összes mag (legfeljebb négy magot támogat).
A Titan megfelelt a Power Architektúra Power ISA v.2.04 specifikációjának.
- ↑ AMCC takes another shot at multicore. EETimes, 2010. szeptember 27. [2011. január 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 14.)